Kakukkom!
Drágaságom Rottweiler! Shylának hívják és róla nem is tudok úgy beszélni mint egy "kutyáról". Ő egyéniség, egy csoda. Az én CSODÁM!
2006. decemberében került hozzánk kölyökként. És megmondom őszintén nem nagyon akartam. Míg a kisfiammal voltam várandós már akkor megálmodtam, hogy újfundlandink lessz. Attikám már majdnem 1 éves volt mikor a férjem mondta, hogy lennének rotti kiskutyák.....
Az eszem azt mondta, hogy még pici Ati és jővőre terveztük az építkezést és oda kellene majd megvenni a KUTYÁT. De a szívem...mást mondott. Egész este nem aludtam tépelődtem, hiszen egy kutyus nagy felelősség gyerek mellett meg pláne. Szóval reggel mondtam a férjemnek: nézzük meg. Oda vezető úton azon rimánkodtam, hogy csak olyan "csúnya" legyen, hogy ne akarjam elhozni.
Utolsó kölyök volt, és persze gyönyörű. Nem is értettem miért maradt meg?! Elhoztuk és nem bántam meg. Imádni való, okos, szófogadó stb..stb
Mikor Amyt elhoztuk és mindenki huhogodt, hogy- hogy fogok én akitát meg rottit eggyütt tartani.
Hát így!!! Mindig mondom, hogy shyli rotti testben egy labrador:)
Első alom!
Második alom!